Elődeinkről szóló történetek:

 

 

- Az első akiről írásbeli emlékek is maradtak ránk Gagyi Sámuel, aki egyik szervezője volt az 1838-ban megalakított “Tanuló Társaságnak” ( a megalakulási okirat hiteles másolata nálam van ). Ezt az elnevezést később “ Olvasókörre “ módosították. Megalakulásától megszűnéséig ( 1924-ig ) jelentős szerepet töltött be a község gazdasági, társadalmi és művelődési életének fejlesztésében. Az ő megyebírósága idején épült a református egyház lelkészi ( papi ) laka 1859-1861-ben. Igazolja ezt a papilak utca felőli falába beépített kerek kőlapra irt felirat is.

            Ő építette Elek fiával 1846-ban a bennvalónkon lévő felsőházat is.

            89 éves korában halt meg 1873-ban.

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Halála után Elek fia örökölte a bennvalót a neki jutott künnvaló birtokokkal. Az ő és felesége birtokával, valamint a még vásárolt földekkel együtt a község egyik legvagyonosabb gazdája lett.  Az ő községi bírósága idején építették a mai peszentei illetve Pálné útját.

 

  Erőszakos, szigorú és Isten tagadó ember volt. Vele történt meg az az eset, mely szájhagyomány és elrettentő példaként halála után is sokáig fennmaradt. Amint az istállóból tuszkolt ki egy három napos csikót az hátrarúgott és kirúgta az egyik szemét. Odakapott és fennhangon feljajdult mondván “ Jaj Istenem! ” Mire az egyik szolgája azt kérdezte, hogy hát mégis van Isten?  Ezt Isten veréseként könyvelte el a köztudat.

Az 1848 okt. 16-ra hirdetett agyagfalvi székely népgyűlésen az etédiek az ő vezetésével vettek részt. Amikor a gyűlés kimondta, hogy azonnal indulni kell a vegyes lakta vidékeken élő magyarok megmentésére, elsőnek az etédi nemzetőr század indult el Gagyi Elek százados parancsnoksága alatt. Péterlakáig jutottak el, ahol rajtaütés szerű sortűzbe keveredtek s mivel nem volt megfelelő felszerelésük, fegyverzetük, sem pedig rendes kiképzésben nem részesültek, szétfutottak. ( Az erre vonatkozó részletes leírást lásd az Etéd község története c. kiadvány 32 és 33. oldalán ).

            1883-ban halt meg 65 éves korában.

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Három fia és egy leánya maradt: Elek, László, Lajos és Juliánna.

            Lászlót mint fogékony jó tanuló gyermeket taníttatta a székelyudvarhelyi református kollégiumban, ahol hat osztályt végzett. Nagyanyám és Gagyi Samu nyugdíjas polgári iskolai tanár ( pár évvel volt fiatalabb nagyapámnál ) elmesélései szerint szerelmi viszony alakult ki közte és egy Boros nevű tanár leánya között, s mivel az akkori időkben s még később is elképzelhetetlennek tűnt egy tanár és családja, valamint egy tanuló közti kapcsolat, nem maradhatott tovább Udvarhelyen. Átment a marosvásárhelyi ref. Kollégiumba – ma Bolyai néven ismert – ahol elvégezte a VII. osztályt ( a bizonyítványa meg van nálam ). A kapcsolat viszont nem szakadt meg a lánnyal. Emiatt az apja üldözte, akadályozta bármerre próbált menni. Emiatt, valamint az ő édesapja merev, hajlíthatatlan magatartása miatt elkeseredett és egy szép napon elment, elbujdosott. Évekig semmi hírt nem hallottak felőle. Nyolc, kilenc évi távollét után egyszer csak haza jött mint meglett ember. Akkor mondta el hol volt. Beállt gazdatisztnek az egyik dunántúli uradalomba.

            Apja hidegen fogadta, édesanyja annál nagyobb szeretettel.

            Távolléte alatt az apja elosztotta a birtokát az itthon lévő három gyermeke között. Elek fiának adta az alsó bennvalót ( azt ahol most Gagyi Mihályné lakik ), Lajos fia mivel gazdagon nősült nem volt szüksége külön bennvalóra ( Malom utcában ahol most Végh Zsiga lakik, az volt az ők bennvalójuk ). Ezért pénzzel és künvaló birtokkal kárpótolta illetve elégítette ki. Juliánna leánya férjhez ment Lőrinczi Mózes Peszente utcai lakoshoz. S mivel akkoriban a leány gyermek nem részesült a bennvalóból, kiállították és kiadták a birtok részét.

A bennvalót és birtokának egy részét, a faluhoz közelebb lévő és minőségileg is jobb földeket fenntartották saját használatukra amíg élnek. Ez azonban mennyiségileg jóval kevesebb volt mint amennyit adtak a gyermekeiknek.

            László fia létéről nem akart tudomást szerezni. Azt mondogatta, hogy ő nem ilyen jövőt szánt neki.

            Eben az időben rendezték, mérték fel települések szerint a határt és fektették le az új kataszteri kimutatásokat: földkönyvet, telek- és helyrajzi számok szerint rajzokat. Ide kérte felvételét nagyapám műszaki rajzolónak. Felvették és sokáig dolgozott ebben a minőségben. Ezek szolgáltak és szolgálnak napjainkban is – már csak a bennvalók – tulajdonjogainak meghatározásánál úgy Etéden mint a Sóvidéken és Gyergyó falvaiban. Ott ahol ez a bizottság végezte a felmérést. Kézaláírása a földkönyvben és a rajzokon ma is látható.

            Mivel jól keresett és rendes, kiegyensúlyozott életet élt, az édesanyja biztatására az édesapja is engedett, megbocsájtott neki. Úgy a bennvalót mint a saját használatára fenntartott birtokot László nevű fiára íratta. Emiatt megromlott a testvérek közti viszony annyira, hogy még velünk, unokáival szemben is éreztették, főképp Lajos.

            Kb. 3 éves korában megnősült. Feleségül vette Birtalan Balázs Lidia elvált asszonyt. Kezdetben nem voltak megelégedve a szülei, mivel rangján aluli családból nősült, de később mikor látták, hogy milyen szorgalmas, jó dolgú, ügyes és kitűnő gazdasszony és hogy őket is tiszteli és gondozza, gyermekükké fogadták. Nagyanyám szavait idézem: “Mindig kedvükben jártam. Olyant nem mondtak amit én meg ne tettem volna. Ha valahova mentem mindig hoztam valami olyant, amit tudtam hogy szeretnek.”

 

Mindaddig amíg nagyapám járta a falvakat, nagyanyám az öregekkel itthon gazdáskodott. Sok földet vásároltak. Ők vették a felső kertet is ahol most Gagyi Elek lakik.

            Három gyermekük született de csak Elek ( Édesapám ) maradt életben.

   ------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------       

 

 

Gagyi Elek, Gagyi László tanító édesapjának története: 

 

Mint egyedüli gyermeknek szülei minden kívánságát teljesítették, elkényeztették. Mint gyermek és ifjú ő nem ismerte azt, hogy nincsen vagy nem lehet s ez rányomta bélyegét további életére is. Nehezen tudott megbirkózni a nehézségekkel. Jószívű, nemes lelkű ember volt. Mindenkin segített ha érdemelte ha nem. Ezt a gyengéjét aztán sokan ki is használták. Ha bárki bármit kért tőle, soha nem mondta hogy nincs vagy nem adok. S részben ennek lett az áldozata. Mikor rájött a “barátok” s általában az emberek kétszínű, kihasználó és önző mivoltára, már késő volt.

            Fiatal ember korában nehéz megpróbáltatásokon ment át, melyeket nehezen vészelt át. Alig hogy megnősült 1911-ben, meghalt az édesapja. 1914-ben kitört az első világháború s már az első behívottakkal kivitték a frontra. Közel három év frontszolgálat után került haza. 1918-ban meghalt édesanyám. A menekülés, a gazdasági leromlás, anyám halála, valamint egy új világ kezdete annyira megtörték, hogy az italban keresett vigasztalást. Egy ártatlan beszélgetés és ének miatt hadbíróság elé állították. Két évig járta a szebeni és gyulafehérvári hadbíróságokat, mely felemésztette gazdaságának majdnem teljes jövedelmét, egy húsz holdas erdőjét és érzékeny lelkivilágát.

            Közben megnősült másodszor, sajnos ezt sem találta el. A családi kellemetlenségek napirenden voltak. 1920-ban megszületett Elek ( féltestvérem ). A két féle gyermek, mostoha anyánk durva, velünk nem törődő, rideg magatartása még jobban fokozták elkeseredését s még jobban belemerült az italba. Gyengeségét és jólelkűségét sokan kihasználták és kezesnek kérték fel, melyeket később ő kellett megfizessen. Mostoha anyám biztatására, óriási kamatra ők is vettek fel kölcsönt egyik-másik banktól, s mivel az egész családi élet egy csatatér képét mutatta, szó se lehetett azok visszafizetésére. Szép lovakat vettek, új hámot, kocsiszekeret, szép ruhát, stb. melyek végül is szomorúan végződtek. Ahogy apám fokozatosan engedte ki kezéből a család vezetését, összefogását, mostoha anyám hatalma oly mértékben nőtt. A vége az lett, hogy 1925 szept. 25-én reggel apámat halva találtuk 37 éves korában az ágyban. A nehézségeket elviselni nem tudó, érzékeny lelkületű ember szívét a nehézségek és az ital tönkre tették és szívinfarktusban meghalt.

            Halála után birtokának és gazdasági felszerelésének 75 %-át elárverezték. Hogy milyen sors várt ránk arról jobb nem beszélni.

            Ha időm és türelmem lesz, önéletrajzomban részletesen megírom.

 

            Ui: Elfelejtettem belefoglalni, hogy édesapámat a szülei kellően felkészítették az életre. Ha mint egyedüli gyermeküket egyfelől elkényeztették, másfelől igyekeztek azt pótolni. Két évet végzett a székelyudvarhelyi kollégiumban és két évet az algyógyi mezőgazdasági iskolában. Felkészültségéről és képességeiről tanúskodnak a ránk maradt iratai.

 

                Etéd, 1979.március 2

                                                                                              Gagyi László